Balla Eszter: "Amikor kijöttem a színműről, azt hittem, enyém a világ..."

Fotó: Földi Ádám, styling: Balogh Viktória

AZ INTERJÚ ÉS A FOTÓK AZ INSTYLE MAGAZIN 2019 JANUÁR-FEBRUÁRI SZÁMÁBAN MEGJELENT CIKKÜNK RÉSZLETEI!

Nem mintha bármikor is leharcoltnak láttalak volna az elmúlt évek során, de most még inkább úgy tűnik, nagyon rendben vagy.
Igen, azt hiszem, beléptem egy új fázisba: a babázós szakasznak vége. Palkó, a legkisebb is oviba ment, a testvérével és az unokatestvérével járnak vegyes csoportba. A nagylányom is jól van az iskolában, most mintha átmeneti nyugvóponthoz érkeztünk volna, jó helyen van minden gyerek. Mindezt logisztikázni nehéz, cserébe lett viszont szabadidőm. Eleinte nem is tudtam ezzel mit kezdeni, haszontalannak éreztem magam. Pedig erre vágysz, hogy istenem, legyen végre énidőm! Aztán amikor otthon találtam magam az első szabad délelőttjeimmel, jött a hiányérzet, hogy jó, jó, de akkor mihez is fogjak most? Persze gyorsan kitaláltam. Például be tudtam kapcsolódni több, számomra fontos karitatív, figyelemfelhívó tevékenységbe…

Igen, feltűnt, hogy az elsők között kezdtél a környezetvédelem fontosságáról beszélni.
Az élet nehéz, sűrű, mindenhol elvárások özöne borul rád, közben látod, hogy valami nagyon nincs rendben. Ha gyerekeid is vannak, akkor főleg próbálsz a távolabbi jövőre is gondolni. Mindannyiunk kötelessége, hogy informálódjunk a valódi helyzetről, amennyire lehet, nézzünk a felszín alá. Én nagyon sok mindenből látom már, hogy baj van, elég csak az időjárási anomáliákra figyelni. Túl sokan vagyunk, sokkal többet fogyasztunk, mint amire szükségünk lenne. A Holnap is van nap nevű Facebook-közösség egyik arca vagyok. Bartsch Kata barátnőm és kolléganőm indította
el az oldalt, ami igyekszik informálni az embereket és tippeket ad, hogy mit tehetünk a föld védelméért.

Milyen környezettudatos szokások épültek be már az életmódotokba?
Például a csapvízivás. Megdöbbentő, hogy a szülői értekezleten azt kérik a tanárok a szülőktől, hogy próbálják már rászoktatni a gyerekeket a vízivásra, mert legtöbbjük csak üdítőt vagy szörpös vizet kér. A mi gyerekeinknél alap a csapvízivás. Van otthon egy komoly vízszűrőnk, napközben pedig viszem magammal a kulacsomat és újratöltöm. A Kölcsönlakás filmforgatását is egy kulaccsal nyomtam végig – csapvízzel. Ilyenkor szembesülsz azzal is, hogy egy ekkora stáb milyen iszonyatos mennyiségű pet-palackot használ el. A másik, hogy mi télen sem fűtjük fel a lakást 19-20 foknál melegebbre. Miért kellene pólóban lenni otthon télen? Pulcsiban és vastag zokniban jobb, mint egy túlfűtött, száraz levegőjű szobában. Amire még törekszünk, és ami nekünk a legnehezebb, az a húsevés mérséklése. Sosem tudnám teljesen elhagyni, de próbáljuk otthon korlátozni, főleg , mert az oviban, iskolában mindennap van húsos étel. És amire még büszke vagyok, hogy – ugyan elviszik hetente a szemetet – nekünk elég lenne háromhetente kirakni a kukát. Csináljuk, ami nekünk belefér – úgy gondolom, valamennyi most már mindenkinek bele kellene hogy férjen.

Fotó: Földi Ádám

Valentin-napra került a mozikba a Kölcsönlakás című film, amiben játszol. Milyen volt Dobó Kata rendezőként?
Katával isteni volt dolgozni, mert nagyon jó személyiség, árad belőle a nyugalom, és ezt még egy olyan terhelt időszakban is meg tudta tartani, mint egy filmforgatás. Nagyon értékeltem a rugalmasságát, és azt, hogy a színészek soha nem éreztek semmit a gyártási folyamatok feszültségeiből – amelyek minden film forgatásánál adódnak. Tudtunk nyugodtan dolgozni, csak a szerepre koncentrálni. És abba a hibába sem esett bele, ami könnyen meg tud történni egy színésszel, aki átkerül a rendezői székbe: elfelejti, hogy ő is volt a másik oldalon. Katáról ez nem mondható el, nagyon színészcentrikusan dolgozott és jó emberekkel vette körül magát, akik tudtak segíteni neki abban, amiben ő kevésbé volt jártas.

Sosem gondoltad azt, hogy túl korán alapítottál családot?
28 éves voltam, amikor jött Emma, szerintem normális korban szültem. Mindenki a saját életéhez képest tud viszonyítani és tervezni – mi hét éve voltunk együtt Danival (Garas Dániel operatőr – a szerk.), akkor már azt gondoltam, hogy mindegy, milyen szerep jön, gyereket szeretnék. Látom, hogy ma a gyerekvállalás egyre jobban kitolódik, de nekem így volt jó. Nálunk klasszikusabb a felállás, a gyerekek, a háztartás alapvetően az én feladatom, de ha kérem, Dani zokszó nélkül bevásárol, elviszi a gyerekeket, osztozunk a munkán. Ha a férjem nagyjátékfilmet forgat, nyilván nem fogom esténként azzal noszogatni, hogy ő altassa a gyerekeket. De ha nekem van főpróbahetem, akkor ő teszi oda magát otthon. A Kölcsönlakás például napi 12 órás munkát jelentett, két óra oda-vissza utazással, közel egy hónapig. Sokáig kérdés volt, hogy be merjem-e ezt vállalni, meg tudjuk-e így szervezni az életünket. Dani az első perctől biztatott, támogatott, hogy vállaljam.

Fotó: Földi Ádám

Tapasztalataim szerint a férfiak sokkal magabiztosabbak ebben a szakmában, mint a nők. Te is érzed ezt?
Érdekes, hogy ezt mondod. Szerintem a Színművészeti Egyetem a fiúknak például nehezebb. Kissé mostohán bánnak ott velük: te férfi vagy, oldd meg! A lányokkal oltalmazóbbak. Amikor kijöttem a Színműről, azt hittem, hogy én vagyok a legokosabb, a legnagyszerűbb színésznő a világon. Nemrég mondta is egyik kollégám, akivel azóta együtt dolgozom, hogy úristen, de idegesítő voltál! Mindent jobban tudtam mindenkinél, folyton azzal jöttem, hogy „mi azt a Színműn így csináltuk, úgy csináltuk”. Aztán jön pár pofon, amitől helyre kell raknod magad. De ami a férfiak és nők közötti különbséget illeti... Igen, nagyon mások vagyunk, nagyon mást akarunk az élettől, másképp látjuk a világot, más szempontoknak akarunk megfelelni. Meg aztán bejön ide a #metoo-s vonal is. Másként alakul az önképed, ha munka közben folyton a fenekedre csapdosnak, ami elég bevett dolog. Az enyémre soha nem csaptak, mert más a habitusom, cserébe megkaptam, hogy rideg vagyok. A mostani fiatal színészgeneráció sokkal tudatosabban irányítja a karrierjét, ami jó, sőt nélkülözhetetlen.

És te? Tudsz tervezni, már ami a munkádat illeti?
Á, dehogy. Elképzelések vannak, de mivel borzasztóan bizonytalan világban élünk, arról már leszoktam, hogy vágyjak. Mindketten aggódunk, én az adott napon, a férjem a távoli jövőn, és nagyon nehéz így, hogy gyakorlatilag egyetlen biztos pont sincs az életben. Nem tudsz egy üzletbe visszamenni, mert fél év múlva megszűnik.
A munkával is ez van: vagy van, vagy nincs, rengetegen vagyunk a szakmában. Igyekezni kell több lábon állni. De mindig volt valahogy és mindig lesz is. Tenni kell érte.

Ha egy otthoni vita után mész be a színházba, az rányomja a bélyegét a játékodra? Méregdrága jegyeket vesznek meg a nézők, senkit nem érdekel a problémám, ők szórakozni jönnek. Mentem már családi temetésről is vígjátékot játszani, és összeveszés után is. Olyankor az ember tényleg nehezen kezd neki a munkának, de ha kilépek a színpadra, már csak a játék számít.

Öltözködésben mennyire vagy tudatos?
Ma már nagyon, de ez nem volt mindig így. Voltak stíluskereséseim. Kaposváron nőttem fel, a fiatalok klikkesedtek, voltak az alterosok és a streeterek, én ide-oda csapódtam. Volt, hogy szöggel vertem vissza a Martens bakancsom levált talpát, aztán buggyos rövidnadrágban és bő pólóban görkoriztam a streeterekkel. Már nincs sok ruhám, próbálok tudatosan és igényesen vásárolni, klasszikus, örök darabokat. Ez is fontos része a környezettudatosságnak. Rosszul vagyok a sok ruhától: tudod te, mennyi ruhát kell öt ember után hajtogatni, elpakolni?! Mostanra a cuccaink háromnegyedét eladományoztam. A pakolás titka nem a nagy szekrény, mert az előbb-utóbb megtelik. Kis tárolóhely kell, ami abba nem fér be, arra nincs szükség. Nálam is remekül működik, hogy nincs nagyon sok ruhám, mivel mindent használok, ami a szekrényemben van.

Kedvenced Balla Eszter? Fontos számodra a környezetvédelem? Szavazz Eszterre az InStyle Style Awardon és gazdagodj értékes nyereményekkel! Kattints!