Hamburg? Pontosan! – azaz a német városról hét pontban

1. A város vízimádóknak kötelező! Engem egyszerűen lenyűgöz, hogy létezik egy ilyen hely, ahol van tengerpart, folyópart, tópart (azaz van az Északi-tenger, az Elba, és az Alster). Különös atmoszférát kölcsönöz mindez, elvarázsol, hogy orrunkban még a sós víz illata, fülünkben sirálysikoly (zsebünkben a Möwen Shi elnevezésű abszurd ital, ami állítólag a matrózok kedvence, és likőrből illetve abszintból kotyvasztották, és a barátaim szerint gyilkolni lehet vele), de máris egy nyüzsgő metropolisz közepén sétálunk.

2. A kikötőben lehet egy olyan érzésünk, hogy Hamburg olyan a németeknek, mint nekünk a Lövölde tér, „ott mindig hideg van és fúj a szél”. A dalban persze hozzáteszik, hogy „vagy csak képzelem én”, de ez itt nem áll meg: sétálok az Übersee Boulvard-on és már magát a kifejezést (séta) is zavarosnak, melléfogásnak érzem menetelésem lefestésére. Egy biztos: nem véletlen, hogy a szélfútta frizura annyira trendi errefelé.

3. Ha ki sem mozdulunk a kikötővárosból, már akkor elképesztő lehet a Hamburg-élményünk. Van itt minden, látni – és átélnivalók tömege. A Kontorhaus negyed példádul 2015 júliusa óta az UNESCO Világörökség része is. Maga a szó – Kontorhaus egy épülettípust jelöl, amilyeneket észak-amerikai mintára építettek 1886 és 1938 között, főképp irodáknak és boltoknak. Európában a legelsőt itt húzták fel 1886-ban éppen itt, ez a Dovenhof. A negyed közvetlenül a SpeicherStadt (Raktárváros) mellé épült. Itt is órákat lehet barangolni úgy, hogy közben útba ejtjük az olyan nagy (Speicherstadtmuseum, Maritim Museum) és kis múzeumokat, mint a Fűszermúzeum (Spicy’s Gewürzmuseum), vagy a szerintem legizgalmasabbat, a Kramer-Witwen-Wohnungot, ahol a 17.századbéli mindennapokba pillanthatunk be, és egy pillanatra elfoghat minket a jeges rémület, mennyire borzalmas lehetett minden komfort nélkül élni…

4. Vasárnaponta olyan hetvenezren keresik fel a Fishmarkt-ot, azaz a Halpiacot, Hamburg egyik igazi nevezetességét, mely évszázadok óta működik, a jelenlegi épülete is már 1896 óta húzza. Egy hibája van csak a helynek: hogy már reggel fél 10-kor bezár (téli időszakban fél kilenckor), tehát elég korán fel kell kelni ahhoz, hogy egy darabka sült hal nekünk is jusson. Persze a hamburgiak nem fáradt turisták, az ő hagyományukban ez úgy néz, hogy le se fekszenek. Ritkán van bajom a korommal, de ahogy a bulizásban megfáradt, ám egy polipos valami láttán felcsillanó szemű fiatal csapatot figyeltem az egyik bódénál, sajnáltam, hogy nem itt mulatoztam fiatalabb koromban.

5. Ez a St. Pauli már nem az a St. Pauli, ez a ReeperBahn már nem az a ReeperBahn, de ez talán nem is olyan nagy probléma. Ma már nem kell azon aggódni, hogy élve kikerüljünk a „zónából”, Hamburg piros lámpás negyedéből, ami mostanra már inkább a turistáknak szóló látványosság lett, saját múzeummal a dicső és oly izgalmasan zavaros múltról, illetve egy hely, ami miatt Hamburgot a musicalek városának tartják. Én magam hálás vagyok a helynek, kedvenc együtteseimmel dobta meg a világot, innen indult a nálunk nem annyira ismert német nyelvű indie-pop zeneőrület a kilencvenes években, olyan zenekarokkal, mint a Die Sterne (vonatkozó daluk), a Blumfeld és a Tocotronic. Na és melyik volt az a zenekar, ami az egész világot világot meghódította Hamburg kikötőjéből? Bingó: A Beatles!

6. A kikötő az egész város divatvilágára rányomja a bélyegét, legalábbis ha az üzleteket nézem. Az Atelier Hamburg-ban például az egykori gyarmati áruk tömkelege, már amit ruházatra lehet átfordítani. Elefántcsont övcsak, krokodil cipő. a Scarosso az egykori kalózok és kikötői dandy-k stílusát ígéri, és azt hiszem, a szívem valóban megdobbanna, ha meglátnák egy hús-vér férfit ezekben a kreációkban, amiket utoljára talán az 1800-as évek öltött fel hús-vér férfiember…

7. Az utóbbi években a város észak divatfővárosa lett. Szálljunk csak le Hamburg szívénél, a Jungfernstiegnél, és indulhat a túra. Minden árfekvésben és minden minőségben találunk érdekes, izgalmas, pénztárcaürítő dolgot. A fast fashontől az abszolút luxuson át a helyi tervezők üzleteiig mindent megcsodálható. COS, …and other stories, Prada, Stefanel – innen indulunk. Kanyarodjunk le aztán a Gänsemarkt-ra, itt pedig designer outletek rogyásig. Ha valami unikálisra vágyunk, menjünk el a bájos kis negyedbe, a Karoviertel-be, nekem ez lett a favoritom. Helyi tervezők kis üzletei váltakoznak a temérdek vintage üzlettel. Mindenhová érdemes betérni, az eladók általában a tulajdonosok, akik örülnek, ha valakit ugyanannyira elvarázsol a portékájuk. (Imádtam a Vintage Gallery-t, a Manolist) A legtöbb helyen előre leszögezik, hogy náluk semmi béna retro, csak a legjobb minőségű régi ruha és használati tárgy található meg. A U2-ban majdnem sírva fakadtam, mikor az egyik kígyóbőr cipőt nem tudtam feloperálni a lábamra, de itt költöttem a kis viccemet is: Melyik a legviccesebb német város? Naná hogy HahahaHamburg! (Később beugrott hogy létezik Hannover is, ami már nem olyan mókás…) De egyből megfagyott bennem a nevetés, mikor észrevettem, hogy az utolsó pénzemet éppen egy klassz selyem blúzocskára adtam ki…

KARAFIÁTH ORSOLYA: ÍGY TEDD ÜNNEPPÉ A HÉTKÖZNAPOKAT. Kattints!