Második esély a ruháknak - Interjú Majoros Zitával, a Printa alapítójával és tervezőjével

A recycling és upcycling divatot laikusként hajlamosak vagyunk összekeverni a másikkal. Miben különbözik egymástól a kettő, miért nem szabad összemosnunk ezeket a fogalmakat?

Szerintem a félreértést többek között az okozza, hogy a magyarban csak az újrahasznosítás szó létezik, ezzel fordítják le a recycling és upcycling kifejezéseket is. A különbség az, hogy a recycling esetében az alapanyagot elemi részekre, akár szálakra bontjuk, és újat készítünk belőle. Amikor upcyclingről beszélünk, akkor a már meglévő anyagokat nem szedjük szét, hanem új formát kapnak és ahogyan az az elnevezésből, az „up” előtagból is következik, felnöveljük az anyag értékét: ez jelentheti a hozzáadott időt, a tartalmat vagy az új koncepciót. Az upcycling szériák minden darabja más lesz, mint a többi, nem lehet egységes, azonos kollekciót létrehozni belőle, recycling termékekből azonban igen. Mi kétféle textilhulladékból alkotunk: a post-consumer upcycling azt takarja, amikor olyan anyagokkal dolgozunk, amelyek már voltak használatban, a pre-consumer upcycling pedig azoknak az anyagokra hulladékokra épül, amiket már az igénybevétel előtt leselejtezek. Az utóbbiak az úgynevezett dead stock pamutok, amikkel nem tudtak mit kezdeni, „halottak”. (nevet)

forrás: Lengyel Zsombor

Milyen tévhitekkel találkozol az upcycling divattal kapcsolatban?

Szerencsére nem tapasztalok már ilyesmit, pedig soha nem titkoltuk, mit használunk a termékeinkhez és látszik is rajtuk, hogy valami másból készültek. A mai fiatal generációk hozzáállása az öltözködéshez már teljesen megváltozott: szabadon kombinálják a vintage-et a használttal. Azt gondolom, az upcycling nem pejoratív fogalom. Az évek során egyszer fordult elő, hogy egy fiú upcycling szoknyát vásárolt tőlünk ajándékba a barátnőjének, a lány pedig visszaküldte azzal a címszóval, hogy ez használt. Nem értette, miért vett neki a párja ilyet. (nevet) Pedig új termékről beszélünk, csak az anyaga volt használatban. Azt gondolom, aki érti a fogalmat, annak nincs problémája ezzel, sőt, tetszik is neki, hogy meghosszabbítottuk az időtartalmát olyan jó minőségű bőrnek például, aminek kár nem adni egy újabb esélyt.

Azt mesélted egy interjúdban, hogy már gyermekként is foglalkoztatott téged a Föld sorsa. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor elhatároztad, tenni szeretnél a bolygó jövőjéért?

Ez már az én gyermekkoromban, a ’80-as években is abszolút téma volt, nekem is megragadta a figyelmemet. Akkoriban került a kezembe az 1001 módja, hogy megmentsük a bolygót című könyv, amiben olyan apró tanácsokról olvashattam, amik egyébként most is megállják a helyüket. Sajnos ezekkel igazából már nem tudjuk megmenteni a bolygót, és mai fejjel nem is értek már egyet azzal, hogy az egyénre hárítják a felelősséget, és bűntudatot keltenek bennük, azt éreztetik velük, nem tesznek eleget. Nem rajtunk múlik, nem azon, hogy lekapcsoljuk-e a villanyt vagy elzárjuk-e a csapot, hanem a nagy cégeken és a döntéshozókon. De kislányként akkor nagyon megrendített az, hogy milyen problémával nézünk szembe, tenni akartam valamit. Engem a művészetek érdekeltek, a tervezés, úgyhogy ebbe az irányba indultam, de amikor elkezdtem alkotni, készíteni dolgokat, az első pillanattól arra törekedtem, hogy ezeknek minél kisebb ökológiai lábnyoma legyen – ha nem is nulla. Akkoriban még nem volt szó upcyclingról, ez még gyermekcipőben járt a 2000-es évek elején, de tudatosan környezetbarát szériákat tervezzek. Ennek ellenére nem kifejezetten az a célom, hogy a termékeim a fenntarthatóság miatt legyenek ismertek. Jó lenne, ha nem kellene valamiről külön kiemelni, hogy öko-divat, illetve öko-design, mert minden kollekció ilyen lenne, és akkor tetszés szerint, szín vagy forma alapján választhatnának a termékek közül az emberek. Nekem ezért nem volt soha problémám azzal, hogy mások is ezzel foglalkoznak, nem konkurenciának élem meg. Sőt, örülök annak, hogy minél többen így állnak a kérdéshez, mivel akkor végre eltörölhetnénk az öko-divattervező szót, és egyszerűen csak tervezők lehetnénk, akik ugyanazon elvek mentén gyártanak.

forrás: Gaál Dániel

Printa AW23

Milyen kihívásokkal kell szembenézned, ha upcycling tervezésről van szó? Korlátozza a kreativitásodat az anyaghasználat kötöttsége?

Engem ez soha nem korlátozott, inkább inspirált. Mivel nem tanultam tervezni, a Képzőművészeti Egyetemre jártam, nekem ez művészi kihívás, mindig ezzel a szemlélettel álltam hozzá például egy ruha átalakításához, ezért alkalmazok olyan megoldásokat is, amit egy divattervező valószínűleg nem tenne. (nevet) Tetszik, ha látszik valamin, hogy az korábban más volt, átépítünk elemeket a régiből az új designba. Például készítettünk ruhákat szatén pizsamákból, amiknek megtartottuk a gombjait, ezek a kis részletek utalnak az anyag korábbi történetére. Én nagyon szeretem a pizsamaruhámat, mert szerintem vicces, hogy olyan textilből készült, amiben mások pihentek és álmodtak. Érdekes belegondolni, hogy maga az alvás, mint állapot, amikor az emberek a leginkább ellazultabb állapotukban voltak ezekben a pizsamákban, milyen hatással volt az anyagra. És ezekből mi használati tárgyat csináltunk.

Milyen anyagokkal dolgoztál a legutóbbi kollekciódon?

A Printa téli kollekciójához pre-consumer gyapjú anyagot használtunk, ebből nadrágokból, zakókból és mellényekből álló miniszériát készítettünk. Szereztünk hozzájuk különböző bélésanyag maradékokat, így csak kívülről visszafogott, minimál darabok, belül viszont színesek. Most sokat foglalkozunk olyan gyapjú pokrócokkal, amelyeket régi úttörőtáborokban használtak a gyerekek: kabátokat, poncsókat csinálunk belőlük. Ezek közül az egyik bekerült az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, erre nagyon büszke vagyok, hiszen ez azt jelenti, hogy olyan darab lett, amit érdemes bemutatni. De férfiöltönyökkel is dolgozunk, ezeket aszimmetrikus zakókká alakítjuk át, továbbá farmerekből is sok termékünk készül. Egyébként ma már nemcsak upcycling kollekciókat hozunk létre, időközben bevezettük a tanúsított biopamut méretáruk, vagy lenanyagok használatát is, de ezeknek szigorú szűrőn kell átmenniük ahhoz, hogy csináljunk belőlük valamit. Ilyenkor többnyire zero waste dolgozunk, nincsen szabászati hulladék a gyártásuk után.

forrás: Gaál Dániel

Printa AW23