Lupita Nyong'o hajmeresztőbe stílussal

Tudtad, hogy Lupita szerepelt már az Instlye címlapján is?

Hosszú és tartalma interjúnkból következnek részletek.

„Nyerő szériában vagyok” – mondta. Csakugyan, 
a 36 éves Oscar-díjas színésznő karrierje meredeken ível felfelé. A 12 év rabszolgaság óta, vagyis az elmúlt három évben játszott a Star Wars: Az ébredő Erőben, az Eclipsed című Broadway-darabban, benne volt két Disney-produkcióban: Jon Favreau animációjához, 
A dzsungel könyvéhez a hangját adta, a Queen of Katwe című drámában pedig, mely egy sakkzseni történetét eleveníti fel, 
a főszerepet alakította.
Volt a Lancôme arca (a márka első sötét bőrű nagykövete)
és Hollywood egyik legüdébb, megkérdőjelezhetetlen stílusú divatikonja. Bár látszólag az egészet vidám könnyedséggel kezeli, a kérdés mégis adott: hogy csinálja? Egy csendes brooklyni kávézóban, túl egy citromos verbénateán, Nyong’o – akinek a testtartása szálegyenes, akár könyvet is egyensúlyozhatna a fején – úgy emlékszik vissza a Yale Egyetem dráma tagozatára, mint az egész életét megváltoztató időszakra. A húszas éveiben iratkozott be a felkapott szakra, de előtte már tanult filmezést a Hampshire College-ben, rendezett dokumentumfilmet olyan albínókról, akik fekete közösségben élnek, és szerepelt egy kenyai szappanoperában is. A Yale dékánja, James Bundy az első órán szigorú képzést ígért neki: 3 év megfeszített tanulással az öntudatlan inkompetenciából (nem tudod, miért buksz el) a tudatos inkompetencián (már tudod, miért buksz el) és a tudatos kompetencián (tudod, hogy tudod) át eljutsz az öntudatlan kompetenciáig (nyomás alatt is sikerül). Nyong’o elmondása szerint ez emberpróbáló feladat, de hozzáteszi, hogy az itt tanult módszert a színészettől a divaton át a harcművészetekig, vagyis mindenhol alkalmazza az életében.

És a célpont? Nyong’o elnevette magát. A Yale-en egy másik professzora adta a kezébe a Zen – Az íjászat művészete című könyvet, amely ezt a sportot mint a művészet és az élet metaforáját mutatja be. Az íjász akkor arat sikert, ha „nem a tárgyat célozza meg, hanem önmagát – és mégsem önmagát”. „Ezt a logikát követem minden feladatnál, amit elvállalok. Erőltetem a tanulást és az újratanulást, azután elállok a saját utamból, hogy elérjem a célt.”
Hogy tiszta legyen a feje, mindennap meditál egy brooklyni felhőkarcolóban lévő modern lakásában. „Van egy helyem, egy kis erőpont, amit megtöltök meditációval és energiával.” Kicsit bosszankodik, hogy a kávézóban nincs gluténmentes desszert, de azt mondja, a fejlődéséhez el kellett fogadnia, hogy az élet olyan rendetlen pillanatok összessége, amelyekben – mint Steve McQueen, a 12 év rabszolgaság rendezője mondta – meg kell próbálni „jobban elbukni”. „Az ember mindig megbocsát önmagának. Nem vagyok hajlandó megengedni, hogy egy bukás határozza meg a tehetségemet, a képességeimet vagy engem magam.”
Tudta, hogy rajta a világ szeme, ezért a kudarc eshetősége ijesztő volt számára. „Miután átvettem az Oscar-díjat, nem tudtam, mihez kezdjek. Ötletem sem volt. A lelkem egyik fele úgy érezte, minden visszaáll majd a normál állapotba, olyan lesz, mint az iskolában volt. De nem így történt. Ebből nehéz sértetlenül kikerülni.” Nyong’o tartott az úgynevezett Oscar-átoktól, ami különösen a legjobb női mellékszereplőket sújtja. „Ettől kezdve egyik bukás után jön a másik” – mondja. (Lásd Kim Basingert, Geena Davist és Mira Sorvinót.)
Visszaemlékezve élete bizonytalan időszakára, felidézi egy vígjáték producerét, aki megkérdezte tőle: mit szólna egy olyan filmhez, amelyben ő lenne a rossz szuperhős, a rossz rendőr vagy a rossz feleség? „Csak ültem ott holtra váltan, mintha megvalósult volna a legrosszabb rémálmom. Egyáltalán nem volt vicces!” Mindenkinek, aki színésznő akar lenni, keményen meg kell dolgoznia a sikerért, de azoknak, akiknek nem fehér a bőrük, a megkülönböztetéssel és egyéb akadályokkal is szembe kell nézniük.

A 2016-ban készült interjúnk óta Nyong’o határozottan magára talált és semmi sem bizonytalaníthatja el. Ezt jelzi legutóbbi szettjeivel is, amelyek nemhogy nyuszinak mutatnák be, hanem még erősebbnek mint valaha. Sőt, néha a célon is túllő kicsit... vagy nem? Te mit gondolsz?