Karafiáth Orsolya: Így nyaralok én

1. Egyszer apróhirdetés útján kerestem társat egy kétnapos fesztiválra. Hosszan egyeztettünk telefonon, ki mit hozzon. Én be is állítottam egy raklapnyi cuccal, a sátrat ő ígérte. A találkozáskor kissé rosszul lettem, mert a fickónál csak egy szatyor volt. „Négy guriga papír és négy liter bor” – vágta oda büszkén. Mert ő arra szavaz, úgyse fogunk aludni. Dühös voltam, de a végén igaza lett.
2. El kellett telnie húsz utazós évnek, mire rájöttem, hogy az ún. legszükségesebbek nem feltétlenül a komplett gardróbot jelentik. Már tudom, hogy ha nálam vannak a jegyek, az irataim, a bankkártyám és a sminkkészletem, akkor nagy bajba nem kerülhetek.

3. Máig úgy várom a nyarat, mint egy gyerek. Egész évben elöl van a kedvenc szandálom, hogy lássam: van még remény.
4. Nem vagyok egy szervezőzseni. Amikor Finnországba készültünk, úgy beszéltük meg, hogy a barátnőm intézi a repülőjegyeket, én pedig a szállást. Csak Helsinkiben, a reptéren mertem neki bevallani, hogy én bizony a foglalásokról megfeledkeztem. A csomagokra várva ő sírógörcsöt kapott, én pedig aktív szemezéssel töltöttem ki az időt. Meg is lett az eredménye! Egy kedves pár befogadott minket a teljes hétre. A barátnőm is megvigasztalódott, mikor az így megspórolt pénzt szép ruhákba fektethette.

5. Olyan klassz lenne a nyár, ha nem sütne a nap! Ezt nekem sikerült mondanom még tavaly, mikor valaki megjegyezte, hogy nevetséges vagyok az állandó kendőimmel, kalapjaimmal, a maximális faktorszámokkal. De a fehérségemhez ragaszkodom. Legalább nem kell mindig másik alapozó.
6. Életem egyik legjobb nyaralására egyedül indultam. Olaszországba, sátorral. A tanulság? Az egyedülálló nő olyan, mint a légypapír: még a bokrokból is segítőkész gavallérok ugrottak elő, és mindenhol örömmel fogadtak. Persze sátrat állítani azóta sem tudok.

7. Sosem feledem, mikor vagy tíz éve elvetődtem Törökországban egy kicsi, turista nem járta faluba. Nos, a nők helyzete ott kicsit más volt, mint amihez hozzászoktam: két nap egymás után még kávét sem adtak nekem a kizárólag férfiakkal teli kávémérésben. Úgy tettek, mintha ott se volnék. Ez volt számomra az első lecke a kultúrák közötti különbségekről.
8. Nincs is szebb, mikor az ember pénzét már a kéthetes külföldi nyaralás ötödik napján lenyúlják. A kártyánkon már semmi nem volt, így mit tehettünk mást: kéregetni kezdtünk. Ez nem egy nyerő biznisz, gondolhatnánk, de azt vettük észre, hogy egy huszonéves lánynak (annyi idősek voltunk) mindenki szívesen ad. Pár nap múlva már egy cool étterem teraszán menőztünk, és azon merengtünk, így járjuk be majd az egész világot. Aztán jött a kopp, két napig semmi. Én mindenesetre maradtam az újságírásnál.

Karafiáth Orsolya legújabb írását a nyári bikiniparáról az aktuális InStyle-ban találod - 
szerezd be még ma!

Kattints!

REPTÉRI SIKK, AVAGY ÍGY UTAZNAK HOLLYWOOD STÍLUSIKONJAI - Kattints!