Így éltem túl az első Valentin-napot a válásom után

Pontos haditervet készítettem, hogyan vészeljem át a szerelmesek ünnepét. Nem könnyű elterelni a gondolatokat a magányosságról, ha mindenhol csoki szívek, piros rózsák jönnek szembe, és a mozi és az éttermek is tele vannak szerelmes párokkal. Rádöbbentem, hogy a törődést és a kényeztetést most DIY kell intéznem, így hát elkezdtem tervezgetni a napomat.

Szigorúan csak szinglik

Felhívtam azt a 4 legjobb barátomat, akikkel szívesen töltöm az estét és szinglik. Semmiképpen sem akartam olyanokkal megosztani a Valentin-napot, akik majd arról ömlengenek, mennyire jó párkapcsolatban élnek és mit adtak egymásnak a szerelmükkel. Ugyanúgy, mint a csoportterápián a betegek, úgy én is a sorstársaimtól vártam a vigaszt és a sok nevetést kínomban. Különben is azt olvastam egy pszichológustól, hogy a házasságot ugyanúgy el kell gyászolni, mint a szerettünket, aki meghal – és ezt az időszakot olyanokkal a legkönnyebb túlélni, akik átmentek már hasonlón. Tehát kitaláltam egy új rituálét Valentin-napra: megpályáztattam velük a napot. Ki mit csinálna szívesen, hol és mikor?

A kreatív barátnő

Az egyik csaj azzal állt elő, hogy menjünk festeni, merthogy szerinte ez a tevékenység elvonná a figyelmünket a drámáról. Azt olvasta, hogy a kreatív flow nemcsak megnyugtat és lefoglal, de új ajtókat nyit ki mentálisan, és lehet, hogy inspirál valami egészen újra az életedben. De egyik okos barátnők rávilágított, hogy rajtunk kívül lehet, hogy csak párok lesznek ott Valentin-napi romantikus programon, és akkor nekünk annyi...

Kell a luxus!

Anna barátnőm egy elég komplex önjutalmazó csomaggal állt elő: béreljünk egy szuper autót és menjünk el wellness szállodába egy napra. Mindenki úgy ajándékozza meg magát, ahogy szeretné, masszásszal, manikűrrel, arckezeléssel és persze csakis finomakat ennénk és innánk. Azt mondta, ezzel meglenne az utazás élménye, amit évek alatt megszerettem, csak most csajos kiruccanássá változtatnánk. Igenis szükségünk van egy kis kényeztetésre és kikapcsolódásra, így hát majdnem anélkül igent mondtam rá, hogy a másik 2 barátnőm ötletét még meghallgattam volna.

Balra vagy jobbra?

A kevésbé kreatív barátnőm azzal állt elő, hogy rendeljünk pizzát, és nála rituális keretek között mindannyian regisztráljunk társkeresőoldalakra. Eddig egyikünk sem tudta elképzelni, hogy így kezdjen randizni, de beláttuk, hogy sokkal menőbb, mint nekivágni az éjszakának, beülni valahova és arra várni, hogy leszólítsanak bennünket a helyesebbnél helyesebb (egyedülálló!) pasik. Az indoklással majdnem meggyőzött: azt mondta, azonnali önbizalom növelésre lesz szükségem ezen a napon, és be kellett látnom, hogy az a lelkemnek tényleg jól esne.

Namaste!

Dóri barátnőm tavaly pár héttel Valentin-nap előtt kezdett el jógázni, és ezt az napot jó alkalomnak találta arra, hogy rávegyen minket, a barátnőit is egy kis meditációra és testmozgásra. Az indoklás? „Annyi jó pasi van a jógateremben és sohasem láttam, hogy párjukkal mentek volna..." Kellemeset a hasznossal? Hm, nem rossz! Mire tippelsz, melyik program lett a befutó?

Bevallottam magamnak, hogy valami merőben újra lesz szükségem, új élményre, új lehetőségre és olyan gyógymódra, ami hosszú távon is segít feldolgozni a szakítást, így a jógabérlet mellett döntöttem. Azóta is járok jógázni, folyamatosan kísérletezem a különféle órákkal. Talán pár hónapja érzem azt, hogy tudnék újra komolyabban is randizni. A Valentin-napi estét pedig biztosan jógával kezdem, aztán ki tudja, lehet, hogy idén másik barátnőm programját is bevetjük!