A sérülés utáni regeneráció mentális mellékhatásai
A következő gondolatok pedig ilyenkor biztos, hogy átfutnak az agyadon.
Haragszol magadra és a világra is
Magadra azért vagy mérges, mert végig tudtad, hogy be kell melegíteni, keresztedzést kell végezni és a nyújtást sem szabad kihagyni, de mégis megtetted. Az a plusz pár perc igenis az edzés része, nem szabad elbliccelni!
Ideges vagy, mert nem futhatsz
Mivel a szabadidőd nagy részét a futás teszi ki, sérülten azt sem tudod, mit kezdj magaddal (ez különösen akkor nehéz, ha pihentetned kell valamidet, ami a hétköznapi teendőkben is akadályoz). És persze nem vehetsz részt a közösségi futásokon, na meg egy csomó rendezvényen sem, mivel idő kell a felépüléshez.
Féltékeny vagy másokra
A futóblogok, magazinok, Instagram és Facebook posztok nézegetésével pedig tovább rontasz a helyzeteden, hiszen bármennyire is szeretnél, te most nem tudsz futni.
Félsz attól, mennyit romlik a teljesítményed a kihagyás miatt
A futás már önmagában is szuper terápia. Ha viszont nem futhatsz, óhatatlanul is azon aggódsz, tudod-e folytatni a felkészülést, bírni fogod-e a tempód a felépülés után. És mivel megnő a szabadidőd, ez az érzés egyre jobban elhatalmasodik rajtad.
Elhatározod, hogy sokkal jobb formában térsz vissza
Amit csak lehet, megteszel annak érdekében, hogy a lehető legkevesebbet romoljon a teljesítményed. Ha az orvos is beleegyezik, új keresztedzést keresel, hogy legalább valamennyit tudj mozogni.
Ha épp kényszerpihenőn vagy, jól fognak jönni ezek a tanácsok, hogy megsürgesd a felépülést!