Borítókép: Mit kell tenni, ha lesérültél? Személyi edzőnk elmondja! Forrás: pexels.com

Mit kell tenni, ha lesérültél? Személyi edzőnk elmondja!

Mindenkivel megesik, hogy lesérül, aki rendszeresen jár edzeni. Valami pattan a válladban, hirtelen belenyilall valami a könyöködbe, lerakod a felhúzást és érzed, beállt a hátad.

Mindenkivel megesik, mindenkivel megesett már – és általában senki se reagál jól. A jellemző reakció a félelem („Úristen, mi történt, vége az edzésnek és a sportolásnak”), amit néhány emberben a mozgás azonnali abbahagyása és az érintett terület fokozott védelme/óvása kísér. Más emberek annyira hárdkórnak érzik magukat, hogy befekszenek, beállnak megint az alá a súly alá, ami megreccsentette őket. Egyiket sem ajánlanám.

A következőkben eltekintünk a súlyos sérülésektől, például, ha leszakad a mellizmod, és a kisebb sérülésekre helyezzük a hangsúlyt. Két dolog biztos, ha komoly sérüléssel küzdesz:

  1. Hidd el nekem, tudni fogsz róla, nem lesz kérdés, hogy mennyire súlyos a sérülés.
  2. A rehab egy kicsit más úton kell, hogy kezdődjön súlyos esetben, mint amit itt vázolni fogok.

A súlyos sérülések ritkák – különösen a súlyzók világában (sokkal ritkábbak, mint például a fociban). Ha fáj a derekad, kb. biztos lehetsz benne, hogy nem gerincsérv – még akkor is, ha érezted, hogy pattant valami.

Először is nézzük, hogy mi a fájdalom, és hogyan alakul ki:

  1. A test/szövetek strukturális abnormalitása vagy a szövetek sérülése irritálja az érző neuronok egy speciális csoportját (nociceptorok).
  2. A fájdalom rostokon keresztül eljut az info a gerincvelőbe, ahol a megfelelő reflexek kialakulnak (elrántod az ujjad a forró lábostól, stb.).
  3. Az információ halad tovább az agyi fájdalomközpontok felé.
  4. Itt a stressz intenzitásával arányos fájdalomérzetet generál.

Ez így szép és jó és rendben is van. Viszont ma már tudjuk, hogy az agyunk:

  1. nem csak a perifériás szöveti adatokat használja fel a fájdalomérzet kialakítására, hanem egy „input”-ok is vannak – pl. hogyan érezzük magunkat, idegesek vagyunk, nyugodtak, stb.
  2. a folyamat visszafelé is „működik”, tehát az adott terület érzékenységét az agyunk képes befolyásolni. Leegyszerűsítve, ha egy terület sokáig fáj, az agyunk megtanulja, hogy ott „fájdalom van” és a szöveti fájdalom megmarad, a kiváltó abnormalitások és elváltozások jelenléte nélkül is.

Rendben. Tegyük fel, hogy felhúzás során megfájdult a derekad. Most mi legyen? Mi a teendő? Először is: NE PÁNIKOLJ! Mint már írtam, kb. 0% az esélye annak, hogy tényleg valami komoly bajod van. Ha mégis komoly bajod van, akkor se pánikolj, ugyanis a legtöbb akut sérülés 6 héten belül teljesen meggyógyul.

A második dolog, amit tehetsz, hogy amint lehet, elkezded mozgatni az adott területet. Folytassuk a fenti példát – a fájdalom belenyilallt a hátadba. Mit csinálsz? Nem leülsz és sajnálod magad. El kell kezdeni sétálni. Igen, a felhúzásnak arra a napra annyi. Kezdj sétálni! 5-10 perc múlva mehetnek az óvatos csípőkörzések. Újabb 5-10 perc és kezedbe foghatsz egy seprűnyelet és óvatosan elkezdhetsz felhúzást végezni vele. Lehetőleg 10-20 ismétlést, 5-10 sorozatot. A következő napokban napi 1-2 alkalommal érdemes ezt ismételni.

Amit SEMMIKÉPP NE tegyél:

Ne kezdj el óvatosan közlekedni, a zoknidat mással feladatni, mert fáj lehajolni. Vegyél egy mély levegőt és szépen, lassan, fájdalomküszöb alatt maradva mozgasd a területet.

Néhány nap múlva elkezdhet az ember újra felhúzni – kis súllyal. Mindig figyelve az érzésre, és a fájdalomküszöb alatt maradva. Edzésről edzésre növeld a terhelést. Néhány hét alatt vissza lehet jutni az eredeti súlyhoz.

Összefoglalva:

  1. Ne pánikolj!
  2. Amint lehet, mozgasd!
  3. Ne kíméld!
  4. Lassan emeled a terhelést!

Ezt a módszert bármilyen problémára tudod alkalmazni.

ÁDÁM NORBERT

A sport mindig része volt az életemnek – néhány év úszást 16 év karate követett. A testépítéssel és a súlyzós edzéssel 7 éve ismerkedtem meg. Ekkor kezdtem el rendszeresen terembe járni és kutatni, hogy hogyan lehetnék jobb, hogyan tudnám átalakítani a külsőmet. A kezdeti lelkesedés idővel szenvedéllyé változott – az emberi test és teljesítmény tudománya iránti szenvedéllyé. Elvégeztem a Nemzetközi Testépítő és Fitness Szakszövetség Nemzetközi Szakedzői képzését, majd az egyetemi mester képzésem (végzettségem orvosi biotechnológus) alatt egyre jobban kikristályosodott bennem, hogy az edzés és a táplálkozástudomány mekkora befolyással van az egészségünkre, az életünkre és a sportolással elérhető eredményeinkre. A klienseimmel való közös munka során napról-napra meggyőződöm arról, hogy egészségünk, testünk és teljesítményünk tudatos formálásának eszköze – a megfelelő edzés és táplálkozás – a saját kezünkben van.

További információk: https://www.facebook.com/adamperformance/