Kokas Katalin: "A női megérzések vezetnek"

InStyle: A fesztivál előkészítése során mi jelenti a legnagyobb kihívást, legtöbb erőfeszítést?

Kokas Katalin: A legnagyobb kihívás a műsor megálmodásának időszaka, melynek a művészekkel is tökéletes harmóniában kell lennie. Hónapok telnek el úgy, hogy akár a késznek hitt egész hetes műsort teljesen újból kezdem. Amikor úgy érzem, hogy megszületett, akkor az egy megnyugvás.

IS: A szervezés mellett mennyi ideje marad arra, hogy mint nő is felkészüljön a koncertekre?

KK: Nem tudok máshogy fesztivált szervezni, nőként gondolkodom, a női megérzések vezetnek az első pillanattól fogva. Ez nem egy álarc, amit hordok. A színpadon elsősorban el kell játszani a hangokat, amely nem nembeli kérdés, és a feltétele az intenzív munka. Az, hogy a hangokból mit hoz ki a művész, az pedig egyéniség, egyéni érzékenység és lélekjelenlét kérdése.

IS: Van-e kedvenc fellépő ruhája? Cipője? Márkája? A kényelem mennyire fontos ilyenkor?

KK: A fellépő ruha olyan, mint egy jelmez: jó érzés, ha felöltve átvarázsol a koncert hangulatába, fontos, hogy szabadon tudjak benne mozogni, lélegezni; ha a színe, stílusa az adott lelkiállapotommal összhangban van. Ritka öröm igazán jó ruhát találni. Manapság az egyszerűbb, klasszikus és nőies szabású ruhákat keresem, mely nem vonja el a figyelmet az elhangzó műről.

IS: Hol szokott vásárolni? Magyarországon vagy inkább külföldön?

KK: Inkább külföldön. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy turné közben a szabadidőmmel saját magam rendelkezem. Itthon két gyermekemnek, családomnak, tanítványaimnak is szüksége van rám a napi gyakorlás és próbák mellett.

IS: Hagyományosan egy komolyzenei koncertet a megjelenésével is megtisztel az ember. Így van ez még manapság is? Mi a véleménye erről?

KK: Úgy hiszem, mindenkinek szüksége van arra, hogy a szokásos napi rutint időnként ünnepi alkalmakkal szakítsa meg. Ha fáradtak is vagyunk, egy kis smink, elegánsabb ruha, cipő... Ez a kis varázslat segít a lelkünknek ráhangolódni a koncertre. Közönségként is úgy érzem, egy jó koncert olyan magas szintű társasági találkozóhely, melyen jó érzés a szokásosnál kicsit elegánsabban megjelenni.

IS: Egy fesztivál persze sokkal kötetlenebb együttes muzsikálást jelent, ilyenkor mi a kedvenc viselete?

KK: A közönséget és a zeneműveket a fesztiválokon is szeretem azzal is megtisztelni, hogy odafigyelek a megjelenésemre, nem nagyestélyikre gondolok, de a hétköznapi ruháimat a hétköznapokra hagyom. A zenei fesztivál minden tekintetben ünnep!

IS: Ha külföldi fellépésre indul, mi az, amit mindenképpen magával visz?

KK: A hegedűmet :-) és az útlevelemet. Minden más pótolható.

IS: Jut-e még ideje a sportra?

KK: Egész életemben sportoltam, a családom felmenői között híres testedzők vannak és voltak. Az utóbbi években azonban küzdök azzal, hogy a nap csak 24 órából áll. De ha tehetem, akkor körbefutom a Margitszigetet.

IS: Mint magánember és nem mint a Kaposfest főszervezője, egy barátnőjét hogyan invitálná meg Kaposvárra augusztus 13-19-e között?

KK: Ha én elkezdek beszélni azokról a művészekről, akik Kaposvárra eljönnek, nem tudom abbahagyni a lelkesedést! Megemlítem például az argentin zongorista barátomat, Jose Gallardót, aki mint egy valódi tangótáncos zongorázik, hihetetlen belső tartással, szenvedélyes tűzzel, leheletfinom pianókkal varázsolva, miközben a szeme sarkában meg-megcsillan a csibészség. A közönség pedig azon veszi észre magát, hogy mint valami bűvész, játszik velük: felemeli őket, majd a székhez bilincsel – levegőt sem kapnak talán. José mellett ott van még a másik 30 művész és, amiket játszani fognak, azok a darabok a világirodalom csodái és a közönség a legmagasabb szintű kultúrréteg, már nem csak itthonról. Ők nem azért jönnek, hogy az új ékszereiket megmutassák, hanem valódi lelkesedésből, és micsoda rezgésük van! Közönség emeli a művészeket itt a magasba, művészek reptetik a közönséget, nincsenek sztárallűrök, szinte egy családdá alakul ez a kis társaság, együtt eszünk-iszunk, cigányzenére mulatunk és intenzíven dolgozunk egy héten át és addig-addig mesélek, míg a barátnőm azt mondja: Kati, elég! Ott leszek!