Személyi edzőnk szerint ez a konditermi siker legnagyobb kulcsa

Edzőként én ezeket rengetegszer hallottam/hallom – és ha őszinte akarok lenni, akkor napról napra egyre viccesebb (vagy épp dühítőbb, attól függ, hogy mennyit aludtam előző este).

Az emberek szeretik elmondani, hogy ők mennyire mindent beleadtak, mindent megpróbáltak – majd felemelni a kezüket, hogy „hát, ha én mindent beleadtam és nem jött össze, akkor nem az én hibám”. Nyilván, senki nem kezdi el firtatni, hogy mégis, mi az a minden, amit annyira beleadtak – és épp ez a szerencséjük… (Ha valaki mégis elkezdi, az hamar egy „bunkó” jelzővel találja magát gazdagabban…)

Itt szeretnék két sztorit elmesélni, mind a kettő igen tanulságos.

Sztori No. 1.:

Egy szemináriumon (amerikai), az egyik résztvevő jelentkezik és megkérdezi a világhírű erőnléti edzőt, hogy mivel tudná feltornászni a húzódzkodások számát, amire képes. Nagyon szeretne ugyanis 25 darabot csinálni, de egyszerűen nem megy. Erre az edző megkérdezi az illetőt, hogy most mennyi húzódzkodásra képes, mire az úriember azt válaszolja, hogy kb. 10-14 között. Az edző csak ennyit mond:

A sztori lényege -azt gondolom- érhető: ha valami fontos, abba energiát kell fektetni és melózni kell rajta. Elemezni kell, hogy mit csináltunk, megtartani, ami jó, kidobni, ami rossz. Ha valaki azt mondja, hogy „szeretne lefogyni, és már mindent megpróbált és nem...”, akkor az első kérdésem:

- „Mit ettél tegnap?

- „Háááát…Volt reggel 1 croissant, meg egy pogácsa…”

- „Hány gramm volt a croissant? Mennyi kalória volt benne?”

- „Ja, hát arról fogalmam sincs.”

- „Hát ezért nem fogysz le!”

Általában azt mondják, hogy „Nem tudom, mit ettem tegnap”, amire a válasz természetesen azonos: „Ezért nem fogysz le, mert nem is olyan fontos ez neked.”

Ismerek olyan embert, aki több 10 kilótól szabadult meg, egyetlen szabály segítségével: megmérte a testsúlyát az 1. nap reggelén, evett mindent, amit akart aznap, majd megmérte második nap. A cél az volt, hogy sose legyen több, mint előzőnap – sőt, lehetőleg csökkenjen. Ha nem csökkent, kicsit változtatott az előző napi étkezéseken – pl. kevesebb csokit evett… Ennyi. Ezzel fogyott több tíz kilót. Tudta, hogy mit evett és tudta, hogy hány kiló volt.

Az emberek általában nem tudják, hogy mit ettek, és amikor a súlyukat kérdezem, plusz-mínusz 2-3 kilós tartományban válaszolnak. Ez a kettő a minimum, amit tudni kell a fogyáshoz: testsúly és, hogy mit ettél előző nap/napokban. Ha még jobbak akarunk lenni, akkor irány egy DEXA-s mérés, hogy pontosan tudjuk, hogy hány kilótól kell megszabadulni (és elkerülhetjük azt a helyzetet, amikor jaj, csak 5 kg-tól akarok megszabadulni, és sikerül, és kiderül, hogy pontosan ugyanúgy nézel ki).

Sztori No. 2

Egy versenyzongorista koncertet adott. A végén a nézők odamentek, gratuláltak, fotókat készítettek a zenésszel. Az egyik hölgy a következőket mondta:

- „Jaj Uram! Egyszerűen fantasztikus volt a ma este! Hihetetlen, ahogy játszik! Bármit megadnék azért, hogy én is így tudjak zongorázni!”

Mire a művész csak ennyit mondott:

- „Kivéve napi 8 óra gyakorlást 20 éven át.”

Ugye ismerős? „A fél karomat odaadnám/bármit megadnék, ha olyan vékony lehetnék/olyan fenekem/combom lehetne, mint neki.” Igen, bármit – leszámítva mindazt, amire tényleg szükség van. Vagyis alázatra, kemény munkára és lemondásra – ezt leszámítva bármit odaadna az ember (értsük ezt úgy, hogy ha meg lehetne venni pénzért, akkor megtenné – és bár nem lehet, de azért megpróbálja, különféle kütyük, csodaszerek, speciális „edzők és edzéstechnikák” formájában).

Fantasztikus világban élünk. Az interneten bármit meg tudunk találni. Ha van egy célunk, akkor 99,9999 % az esélye annak, hogy van már valaki, aki azt elérte/hasonlót létrehozott. Az ő sztoriját, történetét elolvasva, megszerezve már láthatjuk is azt, hogy mire van szükség ahhoz, hogy elérjük, amit kitűztünk. Ha úgy tetszik, a serpenyő egyik felébe belepakoltuk azt, hogy mit kell tenni – a kérdés az, hogy a másik felébe hajlandóak vagyunk-e beletenni azt, amit nekünk kell megtenni?

Én még 1 emberrel nem találkoztam, aki kiszámolta pontosan az étrendjét, megfőzte, bedobozolta, heti 4-szer 1-1,5 órát kondizott, heti 2-szer 1 órát kardiózott és kövér lett volna.

Szóval, ha valaki az ilyen közhelyek mögé menekül, mint az „én már mindent megtettem/megpróbáltam”, annak mutassuk meg ezt a cikket, hátha észhez tér.

ÁDÁM NORBERT

A sport mindig része volt az életemnek – néhány év úszást 16 év karate követett. A testépítéssel és a súlyzós edzéssel 7 éve ismerkedtem meg. Ekkor kezdtem el rendszeresen terembe járni és kutatni, hogy hogyan lehetnék jobb, hogyan tudnám átalakítani a külsőmet. A kezdeti lelkesedés idővel szenvedéllyé változott – az emberi test és teljesítmény tudománya iránti szenvedéllyé. Elvégeztem a Nemzetközi Testépítő és Fitness Szakszövetség Nemzetközi Szakedzői képzését, majd az egyetemi mester képzésem (végzettségem orvosi biotechnológus) alatt egyre jobban kikristályosodott bennem, hogy az edzés és a táplálkozástudomány mekkora befolyással van az egészségünkre, az életünkre és a sportolással elérhető eredményeinkre. A klienseimmel való közös munka során napról-napra meggyőződöm arról, hogy egészségünk, testünk és teljesítményünk tudatos formálásának eszköze – a megfelelő edzés és táplálkozás – a saját kezünkben van.

További információk: https://www.facebook.com/adamperformance/