Ismerkedj meg a Midnight Runners magyar tagjaival!
Korábbi cikkünkből kiderült, hogyan indult a csapat sztorija Londonból és azt is elmondtuk, hogy több - egészen pontosan három - magyar tagja is van a Midnight Runners-nek. Most velük, Csillával, Danival és Mátéval ismerkedhettek meg egy kicsit jobban. A kapitányok elmesélik, hogyan kerültek be a Midnight Runners csapatába, mik a legjobb élményeik és mit szeretnek legjobban a futásban.
Csilla
Évek óta egyedül futottam, mikor eszembe jutott, hogy csatlakozok egy futócsapathoz. Többet is kipróbaltam, de egyik sem fogott meg annyira, hogy másodszor is visszamenjek. A Midnight Runners egyből magával ragadott és egyenesen lehengerelt a fergeteges hangulat, meg az a szintű energia, amit a közösség a zene és a mozgás hatására sugárzott. Kapitánynak másfél évvel ezelőtt választottak meg, sosem tisztáztuk miért, de az egyik legjobb dolog ami valaha történt velem!
A legjobb élményemeit is elmesélem a MR csapattal kapcsolatban. Túlzások nélkül állíthatom, hogy amióta csatlakoztam a csapathoz, 150%-ot ugrott az életminőségem. Rajtuk keresztül megismertem többszáz embert, akik közül rengetegen barátimmá is váltak – köztük Dani es Máté is. Imádom, hogy rengeteg futóeseményt szervezünk, és kirándulásokkal egybekötve utazunk a csapattal. Havonta szervezünk egy jelmezes bulifutást, amit after-party követ, azokat szeretem igazan! Ilyenkor mindenki kicsit megőrül és a 10km-es futást jelmezben toljuk le, fergeteges hangulatban! Idén nyáron első alkalommal két angliai fesztiválra is meghívtak minket, ahol naponta tartottunk futást többszáz fesztivál-lakónak, ez ismételten nagy élmény volt. Másik nagy kedvencem, amikor kiválasztunk egy maratont egy adott országban es 3-4 napra átruccanunk, majd ott megrendezzük a szokásos 10km+Bootcamp+Music futásunkat, helyi futókat bevonva, ezután lefutjuk a helyi maratont és jövünk vissza. Fantasztikus élmény volt az amszterdami es athéni futásunk is, a legközelebbi pedig a berlini lesz szeptember 22-én, ezt pedig a budapesti követi október 13-án, amire hatalmas izgalommal készülünk!
Egyébként rengeteg dolgot köszönhetek a futásnak, annyi pozitívumot nyújt, hogy nem tudom nélküle elképzelni az életem. Azon kívül, hogy képes egy szerető közösséget formálni idegenekből, akikben a mozgás szeretetén kívül semmi közös nincs, közérzetjavító, energiafokozó hatása van, nem utolsó sorban pedig csinos, sportos alakot varázsol. Ugyanakkor egyedül is szoktam futni, mert ennek teljesen más a hangulata.
Dani
Alig pár hónapos volt a MR, amikor először elmentem az edzésre. Csak annyit tudtam, hogy 23:45-kor ott kell lennem a Westminster Bridge-nél, mert onnan indulunk futni. Gondoltam, látnom kell ezeket a lökötteket. Szeretek fotózni és úgy voltam vele, hogy itt szerzhetek futó barátokat, ráadásul csiszolhatok a fotós tudásomon is, ugyanis éjszaka, gyorsan mozgó futókat fotózni nem könnyű - de ha jól elkapod, szuper képeid lesznek.
Szerintem az eddigi legnagyobb buli, amit szerveztünk, az kétségkívül a Barcelona Midnight Run volt. Abban részt venni - izgulni este tízkor, hogy vajon tízen vagy százan jönnek-e, fotózni a hömpölygő, több ezer fős tömeget a tengerparton - elképesztő volt. A másik kisebb, de számomra kiemelkedő élmény az volt, amikor sikerült harminc embert felkészíteni élete első 100 km-es ultramaratonjára a nulláról, amit végül mindenki teljesített. Mint coach-ot, ez a siker óriási büszkeséggel töltött el.
Mit szeretek ebben a sportban? A futás lehet magányos, gondolatokat tisztázó, zen jellegű élmény önmagadnak, és lehet szociális, zenés, óriási buli többszáz másik futóval. Futhatsz heti háromszor a lakásod mögötti parkban és évi háromszor egy távoli országban, valamilyen versenyen. Én ezt a négyet ötvözöm és nem tudom megunni. A legszebb tájakra vitt el a futás, a leginspirálóbb emberekkel hozott össze.
Máté
Fiatal koromban egy tipikusan lusta sportoló voltam, aki kb. félévente sportot váltott. Nem találtam azt, ami igazán megfog. Így többek között kipróbáltam az atlétikát, az öttusát és a tájfutást is. De a futás számomra mindig is egy unalmas és magányos sport volt. Majd kb 7-8 éve rátalaltam a squash-ra, amit azóta is nagy szeretettel csinálok. De egyrészt szükségem volt valamire, amivel a fittségemet magasabb szintre tudom vinni, másrészt pedig elhatároztam, hogy legalább egyszer az életemben le szeretnék futni egy maratont. Ezért régi jó barátomhoz, Danihoz fordultam tanácsért, és miután elmondtam neki a fent leírt tervem és problémámat ő javasolta, hogy próbáljam ki a Midnight Runners-t, mert szerinte ők egy nekem való futócsapat.
Ennél jobban nem is lehetett volna igaza, rögtön az első alkalom után tudtam, hogy megtaláltam a csapatom és azóta is minden eseményen ott vagyok, amin csak tudok. Sőt, azóta már a fotók nagy részét is én csinálom nekik. A Midnight Runners alapjaiban változtatta meg a véleményem a futásról és az edzésről. A nyitott és befogadó csapat tagjaival pár alkalom után régi tagnak érezhettem magam. Az edzés energikus lendületével elfelejtette velem a sport nehézségeit. Sokkal inkább gondolok úgy egy MR eseményre, mint egy jó hangulatú baráti összejövetelre, ahol pluszban még meg is erősödünk, mintsem egy fárasztó edzésre. A rendezvények úgy vannak kialakítva, hogy az mindenki számára a megfelelő nehézségű legyen. Illetve mindenki maga dönti el, hogy mennyire erőlteti meg magát. És ugyan van némi ösztönzés a kapitányoktól, de igazából erre semmi szükség, mert a közösség ereje késztet mindenkit arra, hogy átlépje a saját határait. Így senki sem érzi úgy, hogy itt kötelező teljesítenie - és talán pont ez az, ami felszabadítja a tagokat és emiatt feszegetik örömmel a saját határaikat is.