„Az eddiginél is jobban vágyom a hajnali erdő nyugalmára”
RW: Milyen tervezett versenyeidet érinti a jelenlegi helyzet?
Tiricz Irén: Az elmúlt félévben a versenyzés háttérbe szorult a munka és a családi teendők miatt. A Mátrabérc és a kvalifikáció a skyrunning VB-re volt a két biztos pont a tavaszi szezonra nézve. Emellett a félmaratoni és/vagy a maratoni időm javítása fordult meg a fejemben, de a felkészülésre valójában sem időm, sem energiám nem volt.
RW: Most hogyan folytatod a felkészülést?
TI: Nem tudtam igazán jó formába kerülni a tavaszi szezonra, így nekem nem volt nehéz elengedni a versenyeket. A felkészülést folytatom, de ez nem az az időszak, mikor a teljesítmény a legfontosabb.
RW: Hol és mikor szoktál futni? Tudsz most is kellő lelkesedéssel edzeni?
TI: A lelkesedésem talán még nagyobb. Minden nap hálás vagyok, hogy kint lehetek az erdőben. A nap többi részében sokszor fog el az aggódás, és az eddiginél is jobban vágyom a hajnali erdő nyugalmára. Kilépek az ajtón és 5 perc múlva már az erdőben lehetek, ahol napközben is találok olyan ösvényeket, ahol egyedül futhatok, de a hajnal a kedvenc napszakom, így tényleg távolról sem látok embereket. Nagyon szerencsés vagyok a lakhelyemmel kapcsolatban, a lányaimnak is minden nap tudok eldugott, de izgalmas ösvényeket mutatni.
RW: Hogyan alakította át mindez az éves terveidet futás szempontjából?
TI: Időhiány miatt az alapozás időszakában nálam a rövid pörgősebb edzések domináltak, a terveim közt viszont inkább hosszabb versenyek szerepelnek, így most esélyként próbálok tekinteni a jelenlegi helyzetre. Szeretnék az őszi szezonban egy hosszabb terepversenyen indulni. Tavaly, az első igazán hosszú versenyemen, az Ultra Pirineu-n, úgy érzem nagyon sok maradt bennem, hasonló távon/terepen szeretném felkészülten megmérettetni magam.