Mi minden motivál minket a szeretkezésre?

Szögezzük le rögtön az elején, hogy aligha létezik egyetlen válasz. A texasi egyetem kutatói, Cindy Meston és David Buss 2007-ben az Archives of Sexual Behavior c. folyóiratban közzétették kutatásukat: 17 és 53 év közti interjúalanyaik mintegy 273 (!) okot soroltak fel arra vonatkozóan, hogy mi motiválta őket a szexre. A szerelem az első tíz ok közt szerepelt ugyan, de nem ez vezetett, hanem a (testi) vonzalom. E téren nem voltak nemi különbségek: a tanulmány sikeresen megcáfolta a kalandkereső férfi vs. érzelemvezérelt nő sztereotípiáját.

A másik felünk keresése

Azok, akik romantikusabb magyarázatot szeretnének hallani, már az ókori görög filozófiában is találnak egyet. Platón Lakoma című dialógusában (i. e. 385) a szereplők a szerelemről elmélkednek. Arisztophanész azzal a történettel áll elő, miszerint az emberek eredetileg kétarcú, négykarú és négylábú lények voltak, akik háromfajta nemben léteztek: férfi, nő és „hímnő”. Erősek voltak, le akarták győzni az isteneket, ezért Zeusz büntetésből kettévágta és szétszórta őket. „Azóta gerjed az emberekben egymás iránt szerelem – ez varázsolja vissza őket hajdani állapotukba, s megkísérli a kettőből eggyéforrasztásukat és az emberi természet megorvoslását. Tehát mindegyikünk egy egész ember fele, egyből vagyunk kettőbe vágva.” (Jánosy István fordítása.) Azóta tehát mindenki a „másik felét” keresi: az eredeti „összetételnek” megfelelően ellenkező vagy azonos neműt. A történet a következő századokban méltán népszerűvé vált és sokakat megihletett.

Bűnös kísértés

A kereszténység – legalábbis megerősödése után – kevésbé volt elnéző az eggyéválás élményét keresőkkel, és a testiséget a bűnök közé száműzte. Ez igen kedvezőtlen hatást gyakorolt a nők helyzetére: mivel a férfiak nagyobb része az ellenkező nemhez vonzódik, a nők hirtelen bűnös kísértéssé, az alantas vágyak megtestesítőivé, a rendíthetetlen tudósok és egyházfik lealacsonyítóivá váltak. Vegyük például a meghatározó egyházatyát, Szent Ágostont, aki megtérése előtt zavartalanul élvezte a test örömeit, élettársától egy fia is született. Vallomások című életrajzi művében azonban ezt utólag úgy értelmezi, hogy rabszolgája volt ösztöneinek, és az elhagyott nő felé kevés empátiát tanúsít. Az ő nézőpontját a hazánkban is ismert norvég író, Jostein Gaarder mutatja meg Vita brevis című regényében. „Nem hihetek olyan Istenben, aki egy asszony tönkretételével váltja meg egy férfi lelke üdvét” - jelenti ki Flora Aemilia.

A cikk folytatásáért kattints!

Romantikus filmbe illő helyek, ahol tilos szeretkezni: