Szerelmes a gyerekem, és csak az a dolgom, hogy hátralépjek: ez az ő élete
Ez a cikk az Éva magazin egy korábbi számában jelent meg.
Hogyan viszonyuljunk ahhoz, ha a gyerekünk szerelmes?
A szerelem ugyanolyan valódi tud lenni négyévesen, mint nyolcvanévesen. Mindenekelőtt tehát vegyük komolyan a gyerekünk érzéseit, akárhány éves legyen is. Ne pletykáljunk róla fennhangon, amikor ő is hallja (és akkor sem, amikor nem), ne árusítsuk ki az érzelmeit.
Mennyire kell „rajta lennem” az ügyön?
Úgy látom, a birtokló típusú szülők nehezen fogadják el, ha a gyerekük szerelmes lesz. Feltételeket szabnak („majd ha leérettségiztél!”), korlátokat állítanak fel („nem járhatsz ezzel a fiúval!”), mindenről tudni akarnak, benyomulnak a gyerek intim szférájába. Pedig itt hátra kell lépned: ez a történet nem rólad szól.
Mi van, ha nem tetszik a gyerekem választottja?
Fogd vissza magad. Ha kifejezed az ellenérzéseidet, netán tiltasz, azzal két tipikus reakciót válthatsz ki: a gyereked vagy elhagyja a szerelmét, de közben meghasonul önmagával, vagy csak azért is fejjel megy a falnak. Láttam én már dacból született házasságokat.
És ha tényleg úgy érzem, a vesztébe rohan?
Hagyd. Tudom, ez pokoli nehéz. De akkor neki valamiért egy ilyen típusú tapasztalásra van szüksége a személyiségfejlődéshez.
De ha összetörik a szívét?
Ez valószínűleg mindenkivel megtörténik élete során. Nem óvhatod meg tőle a gyermekedet. Igen, nagyon nehéz elviselni, neked is. Olyan, mint amikor beadod a gyereket az óvodába, és ő bent sír, te pedig kint. Én ilyenkor megkérdeztem a gyerekeimet, hogy átölelhetem-e, megvigasztalhatom-e őket. A lányom engedte, a fiam nem. Ezzel nekik kell megküzdeniük, de arra bátoríthatod őket, hogy nyugodtan sírják ki magukból a bánatukat.
Amikor a gyereked komolyan együtt jár valakivel, hirtelen kibővül a család.
Szó szerint. Nekem most, hogy a fiamnak komoly barátnője van, olyan, mintha három helyett négy gyerekem volna. És akkor a barátnőjének is terítek, őt is elvisszük nyaralni, eggyel több színházjegyet veszek. Ez természetes. De nem esik nehezemre, mert ha azt látom, hogy a gyerekemet szeretik, az nagyon felemelő érzés.
Mi a helyzet az ott alvással?
A környezetemben alapvetően két szélsőséges hozzáállást látok a szülők részéről. Vagy a lovak közé dobják a gyeplőt, és mindent megengednek, vagy bigott elvekhez tartják magukat és szemellenzős módon korlátozzák a gyereküket. Például ismerek olyan szülőt, aki megengedi, hogy a lánya a barátjánál aludjon, de ha a fiú jön hozzájuk, megtiltja, hogy egy ágyban aludjanak. Mi ez, ha nem álszentség? Hol itt a következetesség? Olyan szülőről is hallottam már, aki kikötötte, hogy a lánya nem veszítheti el a szüzességét tizennyolc éves koráig. Na már most ilyen korlátozások hatására az szokott történni, hogy az ifjú lány úgyis kipróbálja a szexet, csak éppen más módon. Rendben, a szűzhártyája érintetlen marad – de más nem. Hát nem sokkal jobb, ha megbízol a gyerekedben és rábízod azt a döntést, hogy mikor szeretné átélni az első szexuális élményt? Az a legfontosabb, hogy az valódi szerelmeskedés legyen, és biztonságos körülmények között történjen meg. Azt mondjuk jó ötletnek tartom, ha megkéred a tini gyerekedet arra, hogy lehetőleg várjon egy fél évet a kapcsolatban, mert azalatt a párjával lesz idejük igazán megismerni egymást. Beszélgess vele a fogamzásgátlásról, kísérd el a nőgyógyászhoz, ha szükséges. Nincs más dolgod, csak biztosítani őt arról, hogy ott vagy, ha kellesz. És még az is lehet, hogy elmeséli neked, ha megtörtént.