Ez mi ez? A #testpozitív után itt a #testsemleges trend
Az önbecsülésünk akár az élet – olyan, mint a Niagara. Egyszer fent, egyszer lent. Van úgy, hogy csak az "előnytelennek" tartott vonásainkat vesszük észre a tükörben, máskor merészen kivágott ruhában korzózunk és zsebeljük be a férfipillantásokat. Erre találták fel a #testpozitív mozgalmat néhány évtizeddel ezelőtt: hogy fogadjuk el, szeressük és lássuk szépnek a hurkáinkat, a röcögő combunkat, a striáinkat és így tovább, szóval mindazokat a testrészeinket, amelyek a ma még mindig uralkodó szépségeszménybe állítólag nem illenek bele.
Csakhogy a testpozitív trendet elkezdte felváltani a közösségi médiában a testsemleges mozgalom (body neutrality) – na de mi az? Nos, testsemlegesnek lenni abból áll, hogy az ember se nem jól, se nem rosszul, hanem normálisan érzi magát a bőrében. Nem érzi magát rákényszerítve, hogy becsmérelje az úszógumiját, de arra sem, hogy ünnepelje azt. Egyszerűen elfogadja olyannak, amilyen, nem mond róla sem pozitív, sem negatív ítéletet és annak látja, ami – emberi deréktájéknak.
A testsemleges mozgalom arra biztat, hogy egyszerűen kevesebb energiát fektessünk abba, hogy a testünkön gondolkozunk. Sok tekintetben ez a "szeresd a tested" irányzat "egyenes következménye" a testpozitívnak: az ember egy idő után eljut odáig, hogy ne kelljen ünnepelnie a testét, hanem magától értetődővé váljon, hogy úgy néz ki, ahogy.
Tehát a fentiek szellemében amikor a másfél éves gyereked megragadja a hasadat és megkérdezi, mi ez, akkor ne azt válaszold, hogy "ez az undorító, hájas hasam", és ne is azt, hogy "ez a gyönyörű hasam, minden hurkát imádok rajta", hanem csak annyit, hogy "ez a hasam". Ennyi.