Édith Piaf legszebb számát egy hatalmas tragédia ihlette: az énekesnő sosem tudta kiheverni a fájdalmat

Talán Édith Piaf sem gondolta volna, hogy néhai szerelmének írt dala egy a nyári olimpiai játékok nyitóünnepségén csendül majd fel, pedig így lett. A Hymne à l’amour (Himnusz a szerelemről) története annyira szép és szívfacsaró, hogy július 26-án, mikor a közönség Céline Dion előadásában hallhatta az olimpia nyitóünnepségén rengetegen meg is könnyezték.

Marcellin "Marcel" Cerdan 1916-ban az algériai Sidi Bel Abbès, "kis Párizs" negyedében született. 18 éves volt, amikor profi bokszolóként lépett a ringbe, és rögtön nyert is. Innentől fogva 1939-ig összesen 47 meccsen át veretlen volt, 1938-ban Casablancában megszerezte a francia félnehézsúlyú címet, rövidesen pedig középsúlyú Európa-bajnok lett. A második világháború során bevonult a francia haditengerészethez, ám a szolgálati idő alatt sem hagyott fel teljesen a boksszal, a háború után pedig úgy tervezte, hogy Európa után az Egyesült Államokat is meghódítja. 1947-ben éppen első amerikai meccsére készült, amikor egy New York-i koktélpartin bemutatták őt az akkor már világhírű és éppen a koncertturnéjára próbáló Édith Piafnak - aki egyébként nem sokkal korábban szakított élettársával Yves Montanddal. A találkozó után a bokszoló randira hívta az énekesnőt, aki izgatottan készült is a találkozóra, gondosan kiválasztva gyűjteményének legszebb ruháját, arra gondolván, hogy a férfi egy elegáns étterembe viszi majd. Tévedett! Marcel Cerdan egy olcsó gyorsétterembe vitte őt, Édith a randi után meg is jegyezte, hogy „hát, maga nem megy tönkre, ha meghív valakit”. A vacsorából aztán 1948-ra már románc szövődött, és az sem érdekelte a szerelmeseket, hogy a bokszoló házas és két gyermek édesapja (a harmadik már az énekesnővel folytatott viszonya alatt született). Piafot a barátai próbálták távol tartani a sportolótól, de egyszerűen érveik süket fülekre találták. A sokak által egyszerűnek titulált Marcel az énekesnő mellett letette az addig forgatott képregényeket, krimiket és elkezdett szépirodalmi műveket olvasni, sőt még az öltözködési stílusát is megváltoztatta. Édith-et teljesen magával ragadta a férfi kedvessége, a jósága és az, ahogy másokkal bánt, hogy önzetlenül segített nemcsak beteg barátján, de rászoruló gyerekeken is. „Szerettem Cerdant. Sőt, imádtam, mint egy istent, bármit megtettem volna érte” - olvasható Édith Piaf: Életem című könyvében.

Szerelmüket nem tudták sokáig titokban tartani, a sajtó is gyorsan megneszelte, hogy jóval több van köztük, mint barátság. Egy sajtótájékoztatón neki is szegezték a kérdést, amire Certan a következőképpen válaszolt: „Azt akarják tudni, hogy szeretem-e Édith Piafot? A válasz: igen. Azt akarják tudni, hogy a szeretőm-e? A válasz: igen. És azért csak a szeretőm, mert nős vagyok. Tessék, mindent elmondtam maguknak. Holnap meglátom, hogy úriemberek-e.” Mai szemmel nézve egészen meglepő mód az újságírók azok voltak, és egy szót sem hoztak le abból az őszinte vallomásból, amivel a bokszoló megtisztelte őket. 1948-ban Marcel miután a 12. menetben kiütötte Tony Zale-t Jersey Cityben, megszerezte a világbajnoki címet. Cerdan 1949 júniusában tért vissza az Egyesült Államokba, hogy Detroitban Jake LaMottával ringbe szálljon, és megvédje a világbajnoki övét, ám sajnos a 10- menetben Marcel válla kiugrott, majd fel kellett adnia a meccset. Rövidesen aláírták a szerződést a visszavágóra, a bokszoló edzőtáborba készülődött, de úgy gondolta, hogy előtte még meglátogatja New Yorkban koncertező szerelmét. Eredetileg hajóval ment volna, de az énekesnő annyira szerette volna már magához ölelni őt, hogy rábeszélte arra, hogy inkább utazzon az Air France Párizs–New York járatával. Kívánsága azonban tragédiába torkollott: a gép az Azori-szigeteken egy hegynek ütközött, a balesetet senki sem élte túl. Piaf éppen a fellépésére készülődött, amikor közölték vele a hírt, összetört. De profi volt, kiállt a színpadra és közölte a közönséggel, hogy „Ma este Marcel Cerdan emlékére énekelek. Csak neki”. Édith élete végéig magát okolta a férfi haláláért és azért, hogy miatta három gyermek árván maradt. Innentől kezdve pedig már nem volt önmaga: alkoholista lett, nem sokkal később pedig rászokott a morfiumra. 1950 májusában Piaf megírta a Hymne à l'amour című dalt, amelyet Marguerite Monnot zenésített meg, a sanzont pedig Cerdannak dedikálta. Édith Piaf 1952-ben hozzáment Jacques Pills énekeshez, akivel aztán 1957-ben elváltak. 1962-ben Théo Sarapo énekes, színésszel kötötte össze az életét, akivel egészen az 1963-ban bekövetkezett haláláig együtt is maradt. Tény és való, hogy szerelme halála után még kétszer megházasodott, de azt, amit Marcel Cerdan felé táplált már sosem érezte többet. Történetükről 1983-ban Claude Lelouch rendezésében egy film is készült Édith és Marcel címmel.

Kattints tovább és mesélünk egy kicsit Hollywood ikonikus sztárpárjairól!