„Iszonyú nehéz most színésznek lenni szerintem” – interjú Nagy Katicával

Már közel 350 ezren látták a Semmelweis című filmet a mozikban, és az utóbbi hónapokban olyan alkotások büszkélkedhetnek még hasonló nézőszámmal Magyarországon, mint például a Dűne: Második rész. Mit gondolsz, a hollywoodi szuperprodukciók egyeduralma mellett miért válhatott ekkora közönségkedvenccé Koltai Lajos rendezése?

Sokat gondolkozom ezen, és nyilván azokból a visszajelzésekből tudok merítkezni, amelyeket ismerősöktől, és úgy általában a nézőktől, a közösségi találkozókon kapok – mivel számtalan ilyenen részt vettem, rengeteg információt be tudtam gyűjteni azzal kapcsolatban, hogy kiben milyen hatást kelt a film, mit vált ki belőlük. A legáltalánosabb vélemény az, hogy a Semmelweis képileg egy hollywoodi filmre hajaz: ez nemcsak a fényképezésre vonatkozik, hanem arra is, miként van fényelve, berendezve, de közrejátszanak ebben a kérdésben a ruhák, a kosztümök is, az, ahogyan mi, színészek megjelenünk a vásznon. Olyan magas színvonalú látványvilágot képvisel, ami nem megszokott Magyarországon. De ki kell emelni a történetkezelést is, mert az bárkit meg tud valamilyen módon szólítani, ettől válik annyira befogadhatóvá a film.

A Semmelweis bemutatója után azt mondtad egy interjúdban, egyelőre nem mernéd biztosan állítani, hogy ez az a film, ami az áttörést jelentheti a karrieredben. Na és most mit mondanál?

Továbbra sem tudnék egyértelműen igennel vagy nemmel felelni, mert iszonyú nehéz most színésznek lenni szerintem. Ez egy hullámzó pálya, ahol kevés a lehetőség, viszont rengetegen vagyunk. Ha valakit megismernek például egy filmből, az még nem garantálja azt, hogy mindenki meg is jegyzi őt. Igen, sok figyelmet kaptam, ez biztos, nem fogom azt állítani, hogy nem. De ki tudja, mit hoz a jövő? Ennek ellenére nem panaszkodom, mert rengeteget adott nekem a Semmelweis, új munkákat is hozott magával, egy elképesztően jó flow-ba kerülhettem általa.

Beszéltél korábban arról is, hogy hatással van rád annak az embernek a vérmérséklete, akit éppen alakítasz. Hogyan nyilvánult ez meg a magánéletedben, miközben Emmát játszottad?

Amikor az ember intenzíven foglalkozik egy karakterrel, górcső alá veszi a tulajdonságait, megpróbálja a sajátjává tenni a belső, lélektani működését, beintegrálni a személyiségébe – vagy felébreszteni azt, ami egyébként ott szunnyad benne. Számomra rettenetesen szimpatikus volt az, ahogy Emma hozzááll az élet dolgaihoz, lenyomatot hagyott rajtam úgymond az, hogy valaki ennyire áldozatkész, önfeláldozó, mélyen empatikus, önzetlenül szeret és másokon segít. Remélem, ebből be tudtam építeni dolgokat a személyiségembe, de nyilván ezt nem tudja az ember egyértelműen megmondani.

Emma szerény, visszahúzódó karakter, más jogai voltak nőként, mint neked ma. Sőt, te például nyíltan beszélsz arról, hogy megtanultál kiállni magadért, a saját érdekeidért a forgatásokon, illetve anyagi téren is. Lássuk be, azért ez ma is tabunak számít nőként. Milyen lépcsőfokokat kellett megtenned ahhoz, hogy elérj ide?

Nap mint nap jön egy újabb! (nevet) Többek között erre is gondolok, amikor azt mondom, a színészet nem egyszerű pálya, számos helyzettel meg kell birkózni emberi és anyagi téren is. A filmforgatások, a színházi próbafolyamatok is iszonyúan sűrűek abból a szempontból, hogy rengeteg ember össze van zárva ilyenkor, a munkánk intenzitása miatt az indulatok is jóval erőteljesebbek, felszítódnak. A színész közben kinyílik lelkileg, ezért meg kell védenie magát. Én azt tanulom folyamatosan, hogy ha belevágok egy új projektbe, szerepbe, akkor asszertíven kommunikálva, egészséges öntudattal álljak ki magamért, és képviseljem az érdekeimet – de ez egy egész pályán át tartó dolog. Nem kötelező benne maradni olyan helyzetekben, amelyeket nem érzünk komfortosnak, ahol nem bánnak velünk megfelelően. Semmi sem kötelező, az sem, hogy színészek legyünk mindenáron – akár anyagi vagy lélektani vonatkozásban.

Ha jól sejtem, óriási szabadságérzetet adhat, hogy a saját szabályaid szerint éled az életed, nem foglalkozol mások véleményével.

Igen, az az igazság, hogy nekem inkább ezzel van dolgom: próbálom feltérképezni ezt hatalmas szabadságvágyat magamban. Hamar elkezdtem úgy kialakítani az életemet, hogy egyre kevesebbszer kelljen megalkudnom. Rengeteg lábon tartom magam, mert nem bírom elviselni azt, hogy bármilyen módon szabályozzanak. Rengeteget gondolkoztam azon, ez most öntörvényűség-e, vagy talán nem vagyok elég alázatos, de arra jutottam, hogy nekem ez a komfortos, és egészséges ember szeretnék lenni. Ez az én működésem jelen pillanatban, ezt el kell fogadni.

Nemrég azt nyilatkoztad, most „szakmailag és a magánéletben is boldog szakaszban vagy”. Ez természetesen mindenkinek mást jelent, de neked mit?

Kiegyensúlyozott a kapcsolatom a párommal (Porogi Ádám, a Radnóti Miklós Színház társulatának tagja – a szerk.), ez elképesztően fontos, és ehhez az is hozzátartozik, hogy eljegyeztük egymást. Egy tervezéssel teli időszak ez számunkra, egyre épül a közös életünk, méghozzá abszolút harmóniában. Szakmai tekintetben pedig azért vagyok boldog, mert jó munkalehetőségeket kapok, anyagilag is biztonságban érzem magam. Emellett elkezdtem komolyabban foglalkozni az egyik hobbimmal, az asztrológiával, ami régóta érdekelt, óriási vágyam volt, hogy valamilyen szinten a szakmámmá válhasson a jövőben. Autodidakta módon tanultam meg, de másfél éve tanárhoz járok, aki képez, és már csinálok elemzéseket másoknak: nagyon feltölt, azt érzem, iszonyú kitartó tudok lenni benne.

Mi vonzott és fogott meg az asztrológiában?

Nekem sokat segített a lelki fejlődésemben az, hogy jártam asztrológushoz. Nem hiszek a predesztinációban, tehát abban, hogy egy asztrológiai képlet tartalmazza az életutadat, viszont azokat az Y-elágazásokat például tartalmazza, ahol szerencsésebb, ha jobbra fordulsz bal helyett – persze csak képletesen értve. A megfelelő irányba terelhet minket, elárulja, hogy tudjuk a helyzeteket legjobban a lelki fejlődésünk malmára hajtani. Ennek ellenére abszolút a szabad akarat híve vagyok, vannak választási lehetőségeink.

És milyen projektek várnak rád még az idei évben?

Nyáron egy elsőfilmes rendezővel forgatok majd egy független filmet, ami fiatalok egy nyaráról szól, ezt kifejezetten várom, mert hihetetlenül jó a történet és a karakterem is. Ezenkívül Charles Bukowski-felolvasóesteket tartunk majd egy fordítóval, Pritz Péterrel és egy zenésszel, Prieger Zsolttal, az Anima Sound System frontemberével. Továbbá a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) egyik végzős hallgatójának diplomafilmjében is szerepelni fogok, ebben a párom, Ádám lesz a partnerem. A rendező ráharapott a mi kapcsolatunkra! (nevet)

Címlapsztárjaink: Nagy Katica, Piros Ildikó, Törőcsik Franciska, Temple Réka és Udvaros Dorottya a magyar mozgókép különleges fénylő csillagai - ők a magyar filmekről és filmesekről szóló lapszámunk főszereplői. Ami pedig összeköti még őket, az az idei MOZ.GO, a Magyar Mozgókép Fesztivál, azaz a hazai film ünnepe.

Öt címlapsztár, öt inspiráló történet, öt csodás interjú, amit a legújabb lapszámban (is) olvashatsz, de előtte még less be a kulisszák mögé, és nézd meg, hogyan zajlott legújabb címlapanyagunk fotózása!