Még hogy fölösleges: 7 hétköznapi élethelyzet, amikor használod a matekórán szerzett tudásodat anélkül, hogy észrevennéd
Na, kinek ez élete utolsó matekórája?! – kurjantotta az egyébként igen szigorú gimnáziumi tanárnőm az érettségi előtti napokban. Nekem valóban az utolsó volt; éppen eleget vesződtem függvénytáblázatokkal meg logaritmusokkal, és mérhetetlenül örültem, hogy végre hátat fordíthatok ennek a tudománynak, amelyet a saját mindennapi életemben nagyjából hasznavehetetlennek tartottam. Mármint minek számításbeli nehézségekkel bajlódom, amikor úgyis használok számológépet, nem igaz? Nos, az azóta eltelt… khm… évtizedek bizonyították, hogy ez nem teljesen így van.
Azt persze nem állíthatom, hogy az érettségi óta egyszer is leültem volna az íróasztalomhoz csak azért, hogy szakaszfelező merőlegest szerkesszek a körzőmmel, de azért észrevettem, hogy a mateknak köszönhetően kialakult a fejemben egy logikus, rendszerszerű gondolkodás, amelynek talán kevésbé venném hasznát, ha nem oldottam volna meg azt a több száz egyenletet az iskolapadban töltött hosszú évek során. – Én ebben hiszek a legjobban – mondta kérdésemre Szász Réka középiskolai matektanár, amikor megmutattam neki ezt a cikket, és rögtön meg is magyarázta:
Vagyis a matematika elvont tudomány, ez igaz, de egy csomó készséget köszönhet neki az, aki tizenkét éven át heti három-négy órát eltöltött számolgatással és méréssel. Lássunk néhány példát arra, amikor a matematikai tudásunk megtérül a hétköznapokban:
(A cikk írásában segítségemre volt egy, a mentalfloss.com oldalon talált összeállítás, Szász Réka pontosításai, valamint a saját, matekon edzett, bár annak nagy mértékben ellenálló kútfőm.)